Ha a hegy nem megy Mohamedhez, Mohamed megy a hegyhez, tartja a mondás. Nagy Márton a miniszterelnök gazdasági főtanácsadója kilátásba helyezte a kamatstop meghosszabbítását is arra az esetre, ha a bankok nem vennék rá változó kamatozású hitellel rendelkező ügyfeleiket, hogy fixre váltsanak. Ezzel a kijelentéssel nyomást helyezve a bankokra, hogy azok aktívan keressék fel ügyfeleiket és beszéljék rá őket, hogy váltsanak a fix kamatozású hitelekre.
Szabályozói oldalról is egyértelmű a nyomás a bankszektorra. A változó kamatozású hitelek már korábban is szigorúbb adósságfék szabályokkal rendelkeztek, ezért is csökkent le gyakorlatilag nullára ezeknek a hiteleknek a folyósítása az utóbbi években. Mivel régi hitelek folyamatosan törlesztődnek, az újak pedig gyakorlatilag nem tartalmaznak változó kamatozású szerződéseket, ezért a változó kamatozású hitelek aránya folyamatosan csökken a fennálló hitelállományban.
Az újonnan szerződött hitelszerződések a kamatperiódus hossza szerint
A korábbi cikkemben már említettem, hogy a fennálló hitelállománynak már csak 36 százaléka változó kamatozású. Nagy Márton szerint ez még mindig sok, és a lakosságot minél gyorsabban át kellene “ültetni” fix hitelekbe, ami védi őket a kamatemelkedés okozta sokkoktól. Véleményem szerint ez egyébként az adós számára is egy felelős döntés lehet, mivel még tényleg viszonylag kis költséggel tud fixre váltani. A hosszú oldali kamatok emelkedése ugyanis nem árazódott még be a bankok ajánlataiba, de csak idő kérdése lehet, hogy ez a lehetőség megszűnjön.
Csak érdekességképp megjegyzem, hogy a változó kamatozású ügyfelek, miért mennének fix kamatozású termékbe, ha pont az a szankció a bankok számára, hogy a kamatstop meghosszabbodik, ha nem vált elég sok ügyfél át fix kamatozásra. Az ő szempontjukból így, ha egységesen lépnének fel, és senki nem váltana, akkor maradna számukra a kedvező kamatozás. Persze erre egy “Országos Változó Hitelelesek Szakszervezetét” nehéz lenne létrehozni.
