A közelmúltban egy átfogó interjút adtam a HVG számára, ahol a nemzetgazdasági miniszter által javasolt új megtakarítási intézkedéseket és azok hatásait tárgyaltuk. Az interjú során olyan kérdésekre kerestük a választ, mint például, milyen megtakarítási formákat érinthet az adómentes otthonteremtési felhasználás lehetősége, és milyen hatással lehet ez az építőiparra, a lakáspiacra és a lakosság pénzügyi tudatosságára. A beszélgetés során külön kiemeltük a Tartós Befektetési Számlák (TBSZ) és más hosszú távú megtakarítási formák szerepét, valamint a várható piaci reakciókat.
Fontos megjegyezni, hogy a HOLDBLOG is foglalkozott ezzel a témával egy cikkben, amely további érdekes meglátásokat kínál. Érdemes azt is elolvasni, hogy teljes képet kapjunk a gazdasági és pénzügyi folyamatok összefüggéseiről.
- Milyen hosszú távú megtakarítási formákat érinthet a nemzetgazdasági miniszter által belengetett intézkedés a megtakarítások opcionális, adómentes otthonteremtési felhasználásáról, és milyen mértékben?
Az intézkedés a hosszú távú megtakarítási formákat, például a nyugdíjcélú megtakarításokat, tartós befektetési számlákon (TBSZ) elhelyezett megtakarításokat, és megtakarítási célú (unit-linked) biztosításokat érintheti. Nehéz megbecsülni, de véleményem szerint relatív értelemben inkább a TBSZ-en lévő megtakarításnál lehet arányaiban több visszaváltás, mivel ezek a befektetések nem feltétlen a nagyon hosszú távú befektetések sok embernél, ezért könnyebben lehet olyan élethelyzet, hogy ehhez az egyébként sem nagyon hosszútávra „lemondott” pénzekhez nyúl hozzá valaki, ha lehetősége van rá egy jogszabály keretében.
- Jelenthet-e likviditási gondot az intézmények számára, ha az ügyfelek jelentős része dönt egyszerre úgy, hogy feltöri a hosszú távú megtakarításokat a kormány által biztosított lehetőséggel élve?
Én azt gondolom, hogy a piac méretéhez képest ezek a visszaváltások likviditási gondot normál piaci környezetben nem okoznak. Legnagyobb rohamra a bevezetés után számíthatunk, amikor már a korábbi hónapok kereslete is egyszerre jelenhet meg a piacon.
- Milyen hatása lehet az építőiparra és a lakáspiacra az intézkedésnek?
A hosszú távú megtakarítási formák kötöttségeinek enyhítése rövid távon előnyös lehet az építőipar és a lakáspiac számára. Az emberek azonban ezeket a pénzeket eredetileg nyugdíjcélú megtakarításokra vagy Tartós Befektetési Számlákra helyezték el, hogy részvénykitettséget vállaljanak. Emiatt nem számítok arra, hogy hosszú távon tömeges pénzügyi vagyon átrendeződés történne. Amikor viszont ezek a pénzek felhasználhatóvá válnak, hirtelen tőkeerősebb vevők jelenhetnek meg a lakáspiacon, ami kedvező lehet az eladók és a kivitelezők számára. Ezt a hatást azonban mérsékelheti, hogy azok, akiknek nincs önerő problémájuk, eddig is fel tudtak venni jelzáloghitelt, amelynek kamata gyakran az állampapír hozamok közelében van az igazán jó adósok körében. Így, ha valaki rendelkezik a minimális önerővel, nem feltétlenül éri meg feltörni a TBSZ-en tartott megtakarításait, mivel az ott elbukott potenciális hozam egyenértékű lehet a hitel kamatával.
- Milyen hosszú távú következményei lehetnek a lakosság pénzügyi tudatossága szempontjából?
Alapvetően egy jó dolognak tartom, amikor néha az emberek elzárják maguk elől a malacperselyt és nem járnak rá, minden kisebb fogyasztási cél miatt. Szerintem az emberek jó része nem képes arra, hogy pénzügyileg tudatosan a hosszú távú céljaik elérése érdekében hosszú távra elköteleződjön hosszú távú megtakarítási formák iránt.
Az állami ösztönzőknek, és lehetőségeknek, mint a TBSZ és a NYESZ és társainak nagy szerepe van abban, hogy a hosszabb távú pénzügyi gondolkodást elősegítse és „bezárja” ezeket a pénzeket, de legalábbis akadályokat állít a feltörésükkel szemben, mert akkor hirtelen nagy veszteséget kellene elszenvednie a megtakarítónak.
Az ilyen intézkedések, mint amiről beszélünk, csökkentik ezeket a kilépési korlátokat.
Úgy vélem, ennek az intézkedésnek van egy pozitív hatása is a nagyon tudatos megtakarítók számára. Például, amikor valaki lakásvásárlás előtt áll, nem szívesen köti le a pénzét Tartós Befektetési Számlára (TBSZ). Ebben az esetben azt javasolnám, hogy ha a lakásvásárlás nem azonnali, akkor is érdemes a pénzügyi eszközöket TBSZ-re helyezni, amelyek után adózni kellene. Legrosszabb esetben be kell fizetni azokat az adóterheket, amelyeket egyébként is meg kellene fizetni. Ha pedig a lakásvásárlás elhúzódik, ami mindig lehetséges, akkor adómentesen fektethet be addig. Az új szabályokkal pedig még inkább érdemes TBSZ-re helyezni ezeket a pénzeket, mert így az adómentességet is élvezhetjük addig, amíg fel nem használjuk ezt a pénzt. Tehát a TBSZ még kedvezőbbé vált a tudatos befektetők számára.
- Milyen hatása lehet az intézményi bizalom szempontjából?
Egy szektor számára mindig kihívást jelent, ha az alapvető működésébe avatkoznak. Ebben az esetben egy olyan ágazatról beszélünk, amely hosszú távú befektetésekre specializálódott, de most rövid távú eszközöket is tartalmaznia kell. Ez szükségszerűen magával hoz bizonyos IT fejlesztéseket és adminisztrációs terheket is, ami társadalmi szinten sosem előnyös. Ha erre erőforrásokat kell fordítani, az intézmények valahol vissza szeretnék szerezni ezeket a költségeket. A bizonytalan jogszabályi környezet pedig általában magasabb elvárt hozamokat eredményez, ami azt jelenti, hogy egy adott cég drágábban nyújtja szolgáltatásait, hogy ilyen helyzetekre is legyen tartaléka.
- Milyen mértékben pörgetheti fel a gazdaságot a megtakarítások feltörése?
A megtakarítások feltörése rövid távon növelheti a fogyasztást és a beruházásokat, mivel a jövőből vesz el a jelen profitál ebből. Nehéz megbecsülni milyen mértékben.
Tehát összességében elmondhatjuk, hogy az új intézkedés számos lehetőséget és kihívást tartogat mind a hosszú távú megtakarítók, mind a gazdaság különböző szektoraiban érintett szereplők számára. Bár rövid távon pozitív hatások várhatók, a pénzügyi tudatosság és a hosszú távú befektetések terén komoly döntéseket kell majd meghozniuk az érintetteknek. Érdemes figyelemmel követni a változásokat és az azokkal járó lehetőségeket, hogy megfelelően tudjunk reagálni a gazdasági környezet alakulására.
