Az agy nem befektetési döntésekre való
Az emberi agy a testsúlyunk két százalékát teszi ki. Viszont oxigén és energiafelhasználásunk akár 20 százalékát is felemészti. Elég magas rezsivel működik, talán ezért is használjuk csak akkor igazán, ha nagy szükségünk van rá, vagy néha még akkor sem.
Az evolúció során a fajok genetikai állományának összetétele folyamatosan változik, és az egyes egyedek különböző adottságokkal rendelkeznek. A populáció azon példányai lesznek az idő múlásával túlsúlyban, amelyek túlélési esélyei a legjobbak. Az evolúció így kikényszeríti a hatékonyságot, ezért a szervezetünk is erre törekszik, és ahol lehet, spórol az erőforrásokkal. Az evolúciós folyamatnak, vagyis a környezethez való alkalmazkodásnak időre van szüksége. A világ viszont ma gyorsabban változik, mint valaha. Az emberi fejlődéstörténet hosszához képest a tőzsde megjelenése egy szempillantásnak tűnhet, nem csoda hát, hogy az emberi agy még nem tudott tökéletesen alkalmazkodni mostani életünk ritmusához. De milyen következményekkel jár ez a befektetések és a tőzsde világában?
Az ember legnagyobb fegyvere
Az embert a gondolkodásra való képessége emelte ki a fajok tengeréből és tette egyeduralkodóvá a Földön. Az agy lett az egyik legfontosabb szervünk, és az evolúció még azt sem tekintette pazarlásnak, hogy rengeteg energiát használjon fel a működtetése. Másfelől, habár az agy kapacitása hatalmas, a fennmaradáshoz nem volt szükségünk arra, hogy ezt állandóan használjuk az életben maradáshoz. Rengeteg információ ér bennünket minden másodpercben, de ennek csak töredékére van szükségünk. Az agyunkat akkor terheljük igazán, amikor valamire tudatosan figyelünk, összpontosítunk, vagy valamin gondolkozunk.
Két részre bonthatjuk tehát azokat a feladatokat, amelyeket az agy végez. Rutinszerű és tudatos műveletekre. A rutinszerűek közé főleg a létfenntartáshoz szükséges dolgaink tartoznak, környezetünk érzékelése, és az olyan tevékenységeink, amelyek nem igényelik a tudatos beavatkozást. Így az idő nagy részében teljesen figyelmen kívül tudjuk hagyni azt, ami körülöttünk történik. A hatékonyság növelése miatt az agy igyekszik minél több tevékenységet átsorolni idővel ebbe a kategóriába, azokat is, amelyek korábban komoly tudatosságot igényeltek. Gondoljuk csak arra, hogy tanulóvezetőként az első hetekben mennyire figyelnünk kellett a sebességváltásra, ami később rutinműveletté vált.
Ide a kormányt!
Az irányítást akkor kapjuk vissza, ha az agy valami változást érzékel. A hirtelen változás magában hordozza a veszélyt, így a figyelmünk mindig a változásra van kihegyezve. Egészen addig nem figyelünk valamire tudatosan, amíg valami nagy változás nem áll be az állapotában. Rutinszerűen vezetünk reggel a munkába, miközben azon gondolkozunk, hogy mi is vár bennünket bent a cégnél, mivel lepjük meg a párunkat, a gyereknek befizettük-e a menzát, és hogy el ne felejtsük megvenni az esti sört a meccshez, mert jönnek át a barátaink. Ekkor hirtelen valaki a szomszédos sávból indexelés nélkül elénk vág, mi pedig már két lábbal a féken állva, a korábbi gondolatmenetünket egy pillanat alatt félbeszakítva újra a vezetéssel – vagy esetleg delikvensünk felmenőivel – foglalkozunk.
A részvény sem teszi ki az indexet!
Maradjunk az eredeti példánál, és képzeljük el azt, hogy autót vezetünk egy többsávos autópályán. Mi vagyunk a befektetők, a többi autó pedig az tőzsdén lévő részvények. Egy Budapest-Siófok távon melyik autókra figyelne fel és mely autók maradnának meg az emlékezetében?
- A korábbi példánál maradva, aki elénk vágott, az egy szokatlan helyzetet teremtett. A befektetések világában ilyen lehet, ha egy részvényről kijön egy fontos hír.
- Amelyik szélsebesen elhúzott mindenki mellett. Azaz szárnyal a részvény.
- Amelyik mögé beragadt és láthatóan lassabban halad mindenkinél, esetleg valami problémája is akadt. Azaz gyengélkedik a vállalat, a részvény sokat esett.
Ezzel a három példával le is fedtük azoknak az autóknak, vagy részvényeknek a körét, amelyekre emlékezni fogunk, ezért foglalkozunk velük. Az agy „rezsicsökkentése” miatt a valóságról csak egy meglehetősen torzított képet őrzünk meg és dolgozunk fel. Pedig rengeteg részvény van a piacon, amelyekről tudomást sem vettünk, és lehet, hogy azok ugyanolyan eséllyel vannak félreárazva, csak nem irányul rá a figyelmünk. Sőt, általában ezek az elhagyott, elfelejtett részvények azok, amelyeknél nem teljesül a hatékony piacok elmélete, tehát ezekre rátalálva fundamentális elemzéssel lehet pénzt keresni.
Nem kapjuk mindig vissza az irányítást!
A hirtelen változásokra, amelyek magukban hordozták a veszélyt, gyors válaszokat kellett adni. Ezért alakultak ki reflexszerű reakciók is, amelyek még az irányítás átadása előtt lezajlanak. Amikor megbotlunk, a kezünkkel már előre is nyúlunk, hogy tompítsuk az esést, ezzel megelőzve egy komolyabb sérülést. Vészhelyzet esetén nehéz világosan gondolkodni, a felszabaduló adrenalin hatására a vér az agyból az izmokba áramlik, hogy elfuthassunk, vagy felvegyük a harcot. A reflexív agy tehát megpróbál maga reagálni a változásra, gondolkodás nélküli intuitív reakcióval, ami sokszor tényleg elegendő, de nem minden esetben. Szép is lenne, ha bizonyos esetekben nekiállnánk mérlegelni!
A befektetések világában is érhetnek minket hirtelen változások és vészhelyzetek. Tegyük fel, hogy a döntéseinket tudatosan hozzuk meg, amit valamilyen elemzés, de legalábbis aktív gondolkodás előz meg. Remélhetőleg van időnk átgondolni minden lehetséges szcenáriót, és a kockázatokkal is tisztában vagyunk. Semmi nem szavatolja, hogy mindent figyelembe vettünk, (amire a korábbi cikkemben példát hoztam), de amit lehetett, megtettünk.
Kedvenc részvényünk, amibe a legtöbb pénzünket tettük, és amiben a legjobban bíztunk, azonban hirtelen esni kezd. A veszteség érzése máris eluralkodik rajtunk. Félünk attól, hogy rosszul döntöttünk, az esés folytatódik, mi pedig nagyon megégetjük magunkat. Az agy érzékeli a veszélyt, megemelkedik a pulzusunk, felszabadulnak a stresszhormonok, mint az adrenalin és a kortizon, amelyek arra szolgálnak, hogy ellássák a szervezetet a várható „testi” megterheléshez szükséges cukorral, zsírral és a túlélés érdekében minden mást háttérbe szorítsanak. Ezzel elvonva a gondolkozó agytól a szükséges erőforrásokat.
Nem véletlen, hogy a pánik elhomályosítja az elménket. Tehát az évezredek során kialakult védekezési mechanizmusunk a befektetések világában csődöt mond. Elég valószerűtlen, hogy ebben az állapotunkban jobb döntést lennénk képesek meghozni, mint amit higgadtan tennénk. Nem feltétlenül van így, de kisebb az esélye. Persze az egészséges stressz szint bizonyos helyzetekben még segíthet is, mivel az adrenalin hatására fókuszáltabban gondolkodunk, kizárjuk a valóban nem fontos zavaró tényezőket.
Hogy tartsuk magunknál az irányítást?
A stresszhelyzetben hozott rossz döntéseket célszerű lenne elkerülni, ezért próbáljunk meg ezekre a helyzetekre felkészülni. Az első lépést már megtettük, megértettük milyen folyamatok zajlanak le bennünk anélkül, hogy tudatában lennénk. Azt is tudjuk, hogy stressz alatt nem leszünk csúcsformában. A második lépés, hogy megtanulunk előre gondolkodni, ezzel előre elvégezni a házi feladatot. A leggyakoribb példa, hogy nem vagyunk képesek feltenni magunknak a döntés előtt a megfelelő, lényegi kérdéseket, ezért érdemes ezeket összegyűjteni.
Néhány tipp és példa a portfóliókezelési csapatunktól:
Felmegy a részvény ára, amit korábban olcsónak gondoltunk, ezért vettünk belőle. Gyors reflexív reakció: Adjuk el! Mielőtt bármit tennénk, nyugodjunk meg és gondolkodjunk, nem kerget az oroszlán. Az első kérdés, amit feltehetünk, hogy mi történhetett. Volt-e fundamentális változás a részvénnyel kapcsolatban? Olyan dolog történt, amivel eddig is számoltunk és most bebizonyosodott? Egy számunkra is új hírről van szó, tehát megváltoztatja az értékítéletünket?
A kérdéseinkre adott válaszok alapján dől el, hogy végül mi lesz a helyes döntés.
- példa: Nem volt fundamentális változás, ezáltal az értékítéletünk nem változott, és a részvény elérte az általunk korábban gondolt fair árat: Valóban az eladás mellett dönthetünk.
- példa: Egyik korábbi feltételezésünk részben vagy teljesen igaznak bizonyult, ezért a piac értékítélete közelíti a sajátunkat. Ebben az esetben átméretezés lehet indokolt.
- példa: Egy olyan pozitív fundamentális változás történt, amivel mi sem számoltunk, ezért az értékítéletünk változik. Az általunk gondolt új fair érték változása és piaci reakció mértéke határozza meg, hogy mit kell tennünk. Ha például a kettő teljesen összhangban változik, akkor továbbra is tartjuk a pozíciót.
Az ésszerű, logikus gondolkodási képességünk továbbra is szenvedni fog a stresszhatás alatt, ezért a válaszok nem feltétlenül lesznek tökéletesek. De ezek a józanul feltett kérdések is védőhálót nyújthatnak, mert tesztelhetik a pánikhelyzet alatt rögtönzött válaszaink ésszerűségét, megelőzve, hogy nagyon nagy hibát kövessünk el.
Fontos megemlíteni, hogy az emlékeink folyamatosan változnak. A legjobb az lenne talán, ha naplót vezetnénk az egyes vállalatokkal kapcsolatban meglévő gondolatainkról, hogy a piaci reakció ne befolyásolja az emlékeinket. Egy hirtelen emelkedés esetén ugyanis a csak a fejünkben tárolt naplóban könnyen elhalványulhatnak a korábban kockázatként felsorolt tételek, ezzel szemben sokkal élénkebben látszódnának az emelkedés mellett felsorakoztatott gondolatok. Természetesen a napló írása elég utópisztikusan hangzik, főleg mert elég nehéz megfogalmazni és leírni a fejünkben kavargó összes gondolatot. Ellenben az mindenképp kivitelezhető, hogy összegyűjtjük és leírjuk gondolatainkat egy papírra, mielőtt egy vállalat nyilvánosságra hozza a jelentését, és ezzel megakadályozzuk, hogy a piaci reakció befolyásolja az értékítéletünket.
Az olyan nagyobb események, vagy bejelentések előtt, mint ami a Brexit-szavazás, illetve az amerikai elnökválasztás volt, célszerű előre kidolgozott stratégiával készülni, hogy ne a nagy izgalom közepette kelljen mérlegelni és a kulcsfontosságú számításokat elvégezni. Ennek a gyakorlati formái lehetnek az előre beadott megbízások, a kitűzött szinteken vásárlás és eladás. A piac túlzott reakciójából így mi is profitálhatunk.
Pénzt keressünk, ne felelősöket!
Ne hibáztassuk az evolúciót és az agyunkat azért, mert nem tud kifogástalanul működni a mai felgyorsult világban. Inkább legyünk tisztában a tökéletlenségünkkel, gondoljunk előre a várható hibáinkra, és hozzunk létre rendszereket, melyek a hibázáskor fellépő káros következményeket megakadályozhatják, vagy legalább mérsékelhetik. Gondolkodni fárasztó, de remélhetőleg ilyen magas rezsi mellett is kifizetődő.